Kik fogják építeni a rendezvényeket a jövőben?

kik-fogjak-epiteni-a-rendezvenyeket-a-jovoben

A rendezvényiparon belül visszatérő probléma a fizikai munkaerő biztosítása a rendezvények építése, bontása, anyagmozgatás tekintetében. Olyan szakmáról beszélünk, melyet bárki el tud végezni, mégsem mindenki alkalmas rá. Itt az ideje, hogy kicsit előre nézzük arra a növekvő problémára keresve a választ: hogyan oldható meg a rendezvényipar egyre nagyobb kihívásokkal küszködő munkaerő hiánya?

Minden szolgáltató, amely akár saját eszközökkel kapcsolatosan, akár munkaerő kölcsönzés során vagy adott rendezvény adott feladatára dedikált fizikai munkaerő kapcsán szembesül az utánpótlás hiányával, igyekszik a megoldást egyre több csatorna bevonásával (diákszövetkezetek, oktatási intézmények végzősei vagy akár gazdasági okból alulmaradt térség munkaerő állományának felszippantása) illetve közvetítő szolgáltatók megbízásával már jóval a várható esemény előtt létrehozni azt a biztonságos állományt, amely az esetleges „lemorzsolódást” követően is biztonsággal ki tudja szolgálni a várható igényt. És a probléma gyökere már itt megtalálható: a tervezhetőség hiányosságai.

Nem kell naivnak lennünk ahhoz, hogy átlássuk: egy ilyen kis mértékű (az EU más tagállamaihoz hasonlítva) szolgáltatási piacon minden beszállító/szolgáltató féltve őrzi meglévő ügyfélkörét és arra alapozza humán igényét a rendezvényekkel kapcsolatban, hogy: „ami tavaly volt, az valószínűleg idén is lesz”. Azonban ez a fajta kiszolgáltatottság olyan egyenlőtlenségeket hoz létre az adott rendezvények elnyerését követően, ami nem teszi lehetővé a fejlesztést a szolgáltatónál, legalább is ha a humán kérdést taglaljunk. Magyarán ha a rendezvény szervezőinek kitűzött célja, hogy az adott rendezvényt minél hatékonyabban tudják kivitelezni és az említett hatékonyság egyik legfontosabb mérőeszköze a beszállítók/szolgáltatók költségének alacsonyan tartása, akár könnyen levonható a következtetés, hogy olyan típusú humán szolgáltatásnál, amely nem igényel szaktudást vagy szakirányú végzettséget, ott pontosan azt az összeget kell megtalálni a szolgálatóval közösen, amiért még elvállalja az adott feladatot és a minőség másodlagos tényező.

Mielőtt a finanszírozás kérdését tovább gördítjük, fontos megkülönböztetnünk a háttértechnikai és a produkciós technikai humán munkaerő feladatkörét, hiszen mindkét területen vannak olyan feladatok, melyek szakirányú végzettséget vagy munkatapasztalatot igényelnek. Ezért nem beszéltünk pusztán egy kategóriáról a fizikai munkavégzés kapcsán. Továbbá gondot jelent az utódok megtalálása és kiképzése a szakmai „öregjei” számára, akik mind tapasztalatukat, mind életkorukat tekintve jó pár évtizedet tudhatnak maguk mögött. Ez a téma akár egy külön cikket érdemelne…

Az említett finanszírozási lavina a szolgálatónál is tovább gyűrűdzik, hiszen nem tud többet fizetni a leendő fizikai munkásoknak, hiszen ő sem kap többet a munkáért. Továbbá nem tud állandó munkaviszonyt garantálni a rendezvénypiac kiszámíthatatlansága miatt (gyakran 48 órával az adott esemény előtt dől el, hogy meg lesz-e tartva vagy sem). Végezetül szükség lenne a fiatalabb munkavállalókra, azonban nehéz őket elcsábítani olyan cégektől, ahol közel azonos vagy magasabb órabérért sokkal kényelmesebb, kiszámíthatóbb és sok esetben szakmailag is fejlesztőbb ideiglenes munkákat vállalnak el.

Ha pedig nem diákokról beszélünk, akkor gyakran halljuk a „inkább kimegyek külföldre” frázisokat puffogtatni sok potenciálisan jó munkaerőtől. Nem csoda, hiszen ő is boldogulni akar és már sok esetben konkrétabb jövőképpel rendelkezik, mint egy frissen vizsgázott, tapasztalatlan fiatal. Pedig nagyon sok esetben ezek a külföldre szakadt munkaerők 6-9 hónapon belül visszatérnek, miután rájönnek, hogy odakint sincs kolbászból a kerítés.

Összegezve:
1, A szolgálatók emelnének órabért, de nem tudnak a megbízók miatt.
2, A megbízók emelnének megbízási díjat, de sok esetben nem kifizetődő ez tenniük, akkor meg
minek?
3, A munkások meg szeretnének többet keresni, de az sem biztos, hogy folyamatosan szükség van
rájuk.
3+1 Nem beszélve a mindent megnehezítő törvényi előírásokról, háttér adminisztráció
bürokráciájáról, magyar kontra EU-s előírások kusza harmóniájáról.

Kik fogják tehát építeni a jövő rendezvényeit?
– akik elhivatottan hiszik, hogy a helyzet javulhat
– akik szeretik, amit csinálnak
– akik egyszer kipróbálták ezt az „életet” és valahogy itt ragadtak
– a leendő vezetők, akik még nem tudják, hogy azok lesznek egy nap

Reméljük, hogy ez a cikk is hozzájárul a felismeréshez: a helyzet csak akkor változik, ha minden
érintett fél együttműködik és a közös érdekeket helyezik az egyéni érdekek elé. Hiszen a fejlődés csak
úgy lehetséges…

ColorCrew Rendezvényügynökség Kft.